प्र तद्वो॑चेयं॒ भव्या॒येन्द॑वे॒ हव्यो॒ न य इ॒षवा॒न्मन्म॒ रेज॑ति रक्षो॒हा मन्म॒ रेज॑ति। स्व॒यं सो अ॒स्मदा नि॒दो व॒धैर॑जेत दुर्म॒तिम्। अव॑ स्रवेद॒घशं॑सोऽवत॒रमव॑ क्षु॒द्रमि॑व स्रवेत् ॥
pra tad voceyam bhavyāyendave havyo na ya iṣavān manma rejati rakṣohā manma rejati | svayaṁ so asmad ā nido vadhair ajeta durmatim | ava sraved aghaśaṁso vataram ava kṣudram iva sravet ||
प्र। तत्। वो॒चे॒य॒म्। भव्या॑य। इन्द॑वे। हव्यः॑। न। यः। इ॒षऽवा॑न्। मन्म॑। रेज॑ति। र॒क्षः॒ऽहा। मन्म॑। रेज॑ति। स्व॒यम्। सः। अ॒स्मत्। आ। नि॒दः। व॒धैः। अ॒जे॒त॒। दुःऽम॒तिम्। अव॑। स्र॒वे॒त्। अ॒घऽशं॑सः। अ॒व॒ऽत॒रम्। अव॑। क्षु॒द्रम्ऽइ॑व। स्र॒वे॒त् ॥ १.१२९.६
स्वामी दयानन्द सरस्वती
किनके लिये विद्या देनी चाहिये, इस विषय को अगले मन्त्र में कहा है ।
हरिशरण सिद्धान्तालंकार
दुर्मति-दूरीकरण
स्वामी दयानन्द सरस्वती
केभ्यो विद्या देयेत्याह ।
अहं स्वयं यथा हव्यो रक्षोहा मन्म रेजति न य इषवान् मन्म रेजति तद्भव्यायेन्दवे प्रवोचेयम्। योऽस्मत् शिक्षां प्राप्य वधैर्निदो दुर्मतिं चाजेत सोऽवतरं क्षुद्रमिवावस्रवेत्। योऽघशंसोवास्रवेत् तं वाढं दण्डयेत् ॥ ६ ॥
डॉ. तुलसी राम
आचार्य धर्मदेव विद्या मार्तण्ड
To whom knowledge should be given is taught in the sixth Mantra.
Let me impart this worthy knowledge, to a pupil who desires to acquire it and who is kind-hearted. Let me impart it like an acceptable (popular) wise man, who is destroyer of ignoble attributers, acts and temperament and who gives it to others, after collecting it profusely. Let the pupil having acquired this good knowledge keep it away from a scorner and drive away all evil intellect with his destructive force. Far let him flee away who praises wickedness and vanish like a mote of dust. Let him be punished severely.
